Egy 8 éves kisfiú tanította nekem a minap: ”Tudod Ildi, azt a ruhát veszem fel mindig, ami nekem tetszik. Nem baj, ha az másnak nem szép. Az nem számít! Az az ő dolga!” És milyen igaza van. Ezek a kis lurkók még fontosak maguknak. Nem a világnak akarnak megfelelni. Ők magukat hatalmas értéknek, csodának tartják, tanítva ezzel a szüleiket, a szűkebb-tágabb környezetüket.http://ujegyensuly.hu/spiritualitas/lasd-meg-onmagad-nagysagat
Azt, hogy éljünk a Jelenben, már számtalanszor hallottuk, hisz ez az egyetlen valóság. Mégis, hogy jelenik meg a múlt a mindennapjainkban, anélkül, hogy észrevennénk, hogy tudatosak lennénk rá? Sok sérülés ért már szinte mindannyiunkat életünk során. Kaptunk tengernyi pofont, hagytak el, csaptak már be, csalódtunk már sokakban, sokszor pont azokban, akiktől ezt sosem vártuk volna. Ezek a sebek persze idővel begyógyulnak, de ehhez a folyamathoz igenis sok közünk van nekünk is. És persze ahhoz is, hogy a még csak félig gyógyult sebeinket felszakítjuk-e újra és újra vagy sem.http://ujegyensuly.hu/onismeret/amikor-a-mult-viszarant
Volt már úgy, hogy pontosan érezted, hogy meg kéne tenned valamit, hogy lépned kéne, mert az a jó, az áldásos számodra? Aztán mégsem tetted, mert csak vártál és vártál és még tovább vártál. Milyen érzés volt? Tudtál büszke lenni magadra? Vagy töketlennek, szánalmasnak érezted olykor-olykor magad miatta? Aztán a LEHETŐSÉG persze elúszott, Te meg csak álltál a parton leszegett fejjel, lógó orral, szárnyaszegetten és nézted, ahogy a hajó elindult a kikötőből kifelé és egyre messzebb került Tőled, míg végül eltűnt a látóhatáron. Ezután Te szomorúan „haza ballagtál”, vissza a megszokott kis életedbe, szomorúan, csalódottan.
Ismerős a történet? Talán már Veled is megesett valamikor.
De mi lehet az oka, hogy sokan nem mernek tenni, lépni a vágyott dolgok, emberek, lehetőségek felé?
A cikk folytatását itt olvashatod el: http://ujegyensuly.hu/spiritualitas/toketlenkedes-vagy-megragadasa-a-lehetosegeknek
Volt már úgy, hogy tiszta KÁOSZOS volt az életed és fogalmad nem volt, mit is tehetnél azért, hogy kigyere ebből a mélypontból? Amikor úgy érezted, ÖSSZECSAPNAK A HULLÁMOK a fejed felett és csak ott álltál tehetetlenül, néztél magad elé és lehetetlennek tűnt, hogy a helyzet valaha jobbá váljon?
Mennyi életterületen megtapasztalhatjuk ezt az állapotot. Lehet, hogy épp elvesztettük a munkánkat, becsődült a vállalkozásunk, vagy egy komoly anyagi veszteség ért. De van, akit ez vagy ehhez hasonló állapot a magánélete terén ér el, akár egy szakítás révén, de van, hogy végleg elveszítjük párunkat vagy akár egy számunkra kedves embert, rokont, barátot, mikor eltávozik erről a földi síkról.
A cikk folytatását itt olvashatod el: http://ujegyensuly.hu/spiritualitas/ujratervezes-haladj-tovabb-egyenesen
Milyen könnyű, egyszerű megítélni mások életét, cselekedeteit. Hogy teheti ezt? Miért pont így él? Ha gazdag, biztos „alátolta” valaki ezt a jólétet, befeküdt valaki ágyába, simlizett vagy persze, csak szerencséje volt,… és sorolhatnánk. De ha szegény, csupa nélkülözés az élete, mennyire „okosak, bölcsek” vagyunk, hogy mit kéne tennie és vajon miért nem teszi?
Hogy miért állunk így a dolgokhoz? Számtalan oka lehet:
Hogy ne a saját életünkkel kelljen foglalkozni, mennyivel egyszerűbb a másét kritizálni. Egy indián mondás szerint: „Soha ne ítélj meg senkit, míg legalább egy hétig nem jártál a mokaszinjában!” Hogy valaki milyen jó/rossz döntést hoz, azt rengeteg minden befolyásolja. Gondolj csak bele, ugyanarra a szitura, pl. hazamész és látod, hogy hatalmas a kupi, a gyerekeid kissé „szétkapták” a lakást. Hogy reagálsz, ha nehéz napod volt, fáradt vagy, a főnök megalázott a kollégák előtt…? És mi történik ugyanezen helyzet esetén egy nyugodt, sikeres nap után megérkezve?
A cikk folytatását itt olvashatod el: http://ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/konnyu-megitelni-masokat
György Ildikó 
Hozzászólás