merítek HÉTFŐNKÉNT erőre Vele és Általa

Néha megadatik, hogy az ember Arra  a bizonyos szűk ösvényre lépjen,amin járni nem könnyű, de nem is tanácsos, hogy idő előtt célba érjen. Megeshet,hogy az utat elhagyod, s céltalan bolyongva, mint egy elhagyott, amíg önmagad nem leled, tán értelme így nem lehet semminek.S mégis,Fent fogják a kezemet, ő is, én is hálával lépkedve újra előre az úton, s merítek HÉTFŐNKÉNT erőre Vele és Általa Kispesten, hogy majd egyszer célba érve ebben a kis testben, a Létezéssel egybekélve szülessen gazdagodva velem az a bizonyos V.elem.

Trencsényi Attila